Minden egyes alkalommal mikor repülök, legyőzöm a saját korlátaimat.

Rettegek, félek, remegek, sírok. Gyűlölöm. Fóbiám van. Akinek van bármiféle fobiája, az tudja, hogy ez mit jelent. Mit jelent az, amikor izzad a tenyered, remeg minden egyes porcikád, mikor érzed a kerozinszagot, mikor elkezd kigurulni a gép a kifutó felé, mikor begyorsít, mikor úgy egyáltalán levegőben vagy, mikor a pulzosod a triplája a szokásoshoz képest… bármitől van félelmed / fóbiád, azt borzalmas átélni, megélni.

Félsz / rettegsz, de nem tudod megmagyarázni…. egyszerűen csak szörnyű érzés.

Félted a tyúkszaros életed. Mert abból mégiscsak egy van, b@ssz@meg. Nincs olyan, hogy hopp, bocsi, rossz gépre szálltam, kicsit lezuhant, kicsit apró darabokra szakadtam szét, kicsit meghaltam, akkor most kiváltanék egy másik életet. 

Losz@rt. Akkor ennyi volt.

Nos, én nem halhatok meg, szóval ez a gép amin ülök, rendben oda fog érni Olaszországba.

Otthon vár a 4 éves kisfiam és a szüleim. 

Vigyáznom kell rájuk, gondoskodnom kell róluk. 

Amikor elérük az utazómagasságot, általában megnyugszom. Elértük. Megnyugodtam. 

Erre: övek bekapcsolása fény felgyullad, pilóta jelzi, hogy turbulencia, vissza kéne kapcsolni és nyugton kéne maradni…. 

Ooooo hogy b@szodn@l meg! Pont mikor eldöntöttem, hogy tök sima utunk lesz, elkezd rázódni a seggem alatt a gép. 

Nagyon sokat repülök ahhoz képest, hogy gyűlölöm. Egy ideje rájöttem, hogy könnyebb, ha jól beitókázom előtte 😀

Aztán most elgondolkodtam, hogy lehet hogy mégsem. Mert amúgy is szédülök az alkoholtól, és a gép felszálláskor / turbulenciaban / leszálláskor nem éppen az a holtbiztos pont alattad amire vágysz. 

Vannak pilótak akiket imádok. Akik olyan finom lágyan leszállingóznak a 10ezer méterből, és úgy teszik le a gépet hogy simogatja a kis lelkem.

Hát ez most nem olyan. 1200-zal szallunk lefelé, erőszakosan, gyorsan, szarul és ezt utálom. Ráadásul rossz az idő, és nem látom azt sem hogy hol vagyunk, mennyire van messze a föld, semmit sem látok. 

Most mondta be a pilóta, hogy 2 perc es lent vagyunk. Na ez kemény lesz……

Leértunk ✌🏼😄

Igaz nem életem legjobb landolása volt, de ezt az utat is tuléltem. Szakadó esőben és nagy szélben közelítettük meg a kifutópályát, annyira imbolygott a gép, néztem jobbra-balra a szárnyakat, para volt, érezni lehetett, hogy a pilóta is megfontolta az átstart lehetőségét, de hála Istennek is neki nem volt rá szükség🙏🏼

Ha bárkinek van barmilyen ötlete arra, hogy lehetne ilyen fóbia nélkül repkedni, kérem keressen fel!😁