Pénteken újra összeálltunk 3-an edzeni. Kristóf külön bunyózik és úszik, mi meg Zsófival van hogy minden nap lemegyünk edzeni. 

Folyamatos, tényleg szinte a nap 24 órájában kapcsolatban vagyok Nikivel, Zsófival és Kristóffal. Igyekszem őket támogatni, motiválni, lecseszni (ha kell), ott lenni nekik. 

Ugyanúgy, mint a tanítást, ezt a programot is szenvedéllyel csinálom. 

Nem vagyok egyszerű eset, lehet, hogy már teljesen tele van velem a hócipőjük.. De mellettük állok, amíg el nem küldenek a francba. Egy hajóban evezünk, egy a célunk. És én mellettük állok, amíg ők ezt igénylik. 

Nagyon szeretek velük dolgozni egyébként. Nagyon megkönnyítik a dolgomat azzal, hogy hisznek bennem. Tudják, hogy bármennyire is szemét vagyok, meg hisztizek (néha:D), meg kiszámíthatatlan vagyok, mindig ugyanaz a célom. A közös célunk. És én nagyon hálás vagyok nekik ezért. 

És amíg nem rúgnak ki, addig nyomjuk tovább közösen ezt a programot, ami sokkal jobb, mint ahogy én azt elképzeltem előtte 🙂