Hosszú idő után végre találkoztunk Unokahúgommal. Neki is van egy 4 és fél éves kislánya, Kira, és nekem is szintén ilyen korú fiam, Dani.

Eltöltöttünk egy egész napot együtt, négyesben.

Esküszöm, kb 2 percre nem figyeltünk rájuk, amíg próbáltunk egy értelmes szelfit csinálni, ezalatt az én fiam leütött egy másik gyereket pingpongütővel a játszótéren. 

A napunk így telt:
Naaa mesélj, mi újság?,
Dani gyere le onnan! fúú képzeld el…
Kira, ne mássz fel oda! szóval úgy volt, hogy…
Dani, ne vedd azt a szádba! és akkor azt történt, hogy…
Kira, dobd azt el! És ez eléggé rosszul esett…
Dani, ne engedd le a csúszdán a traktort! és akkor azt mondta,hogy…. Kira, gyere vissza de azonnal! Mutatok róla képet..
Dani, gyere le onnan! És a munkahelyen? Képzeld, jött egy új kollega.. Kira, ne kend bele! És azt mondta…
Dani, ne nyald meg! És a rokonok?
Kira, ne dobd a földre a kabátod! X kiment külföldre..
Dani, ne szakadjunk rá az alattunk lakókra! Y meg beteg….
Kira, ne dobd a földre a kabátod!!! És holnap megyek…
Dani, ülj vissza és edd meg! És mikor jössz?…
Kira, ne merészelj még egyszer felállni az asztaltól! Jövő héten?…. Dani, edd meg a vacsorát! És képzeld azt üzentem..
Kira, ne dobd a földre azt a nyomorult kabátod!!!!
Igen, én is hallottam…
Dani, ne üvölts!! A blogod nagyon vicces….
Kira, utoljára mondom, hogy ne dobd a földre azt a nyüves kabátot!!!!!! Igen, szoktam mesélni rólad…
Dani, mássz le onnan! És az edzés?
Kiraaaa, ne mondjam még egyszer!!!!! 

Tudod mit?? Majd beszélgetünk 14 év múlva:DDDDDD