Miután rájöttem, hogy Dani már nem fog beleférni egyetemista korában a zsír új ágyába, gondoltam mégiscsak össze kéne most szerelni…

Hát eleve röhögőgörcsöt kapok magamon, hogy gondoltam, hogy egyedül össze tudom szerelni, főleg egy óra alatt:DDDDD Nem baj, Édes drága Anyukám a segítségemre sietett (mint mindig).
Jött, kezében fél szatyorni szerszámmal, ami mégiscsak többet ért, mint az atomra gyúrt izomzatom. 

Tök lazán indult, Anya felfogta ésszel az összeszerelési útmutatót, amit én nem (trükkösök voltak a genyók, mert le volt matricázva a luk:D), Dani kalapált, mi csavaroztunk, kellemes kis kávészünet, no problem, mindjárt kész.

Nem nagyon részletezem, de fél órával később ott álltunk, meggyötörten, kettő darab tönkretett ággyal:D

Miután megoldottuk ezt a problémát, elindultunk, hogy megoldjuk a másikat, ugyanis egy olyan rohadt csavar, ami nem akart belemenni az ágyba, az belement a kocsimon lévő gumiba.
Miután feltűnt, hogy a normálisnál többször és gyorsabban leereszt a kerekem, elmentem egy benzinkútra, ahol egy fiatalember megállapította: csavar van benne. Remek.

Szóval elmentünk a gumis bácsihoz. Nagyon cuki volt, két udvarlás közben lekapta és megjavította a gumit. Mondtam, hogy szerintem baj van a kipufogómmal is, mert kicsit olyan a hangja, mint Charlie-nak hörgőgyulladással… És igen. Leszakadt valami cső. Vagy micsoda.
Nagyon szűk kis úton kellett bemennem a műhelyig, azzal nem volt gond. De kifele…. Kifele megkért, hogy szálljak ki, mert ha megyek még 10 centit, akkor letarolom a komplett növényzetét, kerítést és kerti lámpát, aminek nem örülne az asszony 😀

Ha autóról van szó, előtör belőlem az igazi nő, csak mosolygok, pirulok, látszik, hogy halvány fogalmam nincs, miről van szó..

Szóval az ágy kész, a kocsinak meg jövő héten szerelő…