Megérkezett tegnap este az ágyikó, amit Daninak rendeltem.
Ma indulás előtt 1 órával gondoltam gyorsan összeszerelem, milyen boldog lesz, ha hazajön és meglátja:)

A csomag kicsomagolása – 20 perc. Még a csomagolás is be volt csomagolva. Egyetlen segédeszközöm egy konyhakés volt, mivel a gyerek lekerekített végű babyollójával a legnagyobb jóindulattal sem voltam kisegítve. 

Tehát 20 perc, konyhakés, törött lábujj – 1 db, majdnem felvágott ütőér – 1 db.

Oké, innen már gyerekjáték lesz….A következő 40 percben enyhén fogyatékos tekintettel bámultam felváltva az összeszerelési útmutatót és az elemeket. Rajz – elemek.

Még egyszer: rajz… oké, nem gond. Elemek…. hát az nem ott van.

Mi? De ezt hooooogy?!? Újra. És újra.

Belül van luk, de nem fér bele a cucc, kívül nincs is luk, oda meg kétszer annyi csavart kéne dugdosni.

Kéne csavarhúzó, kalapács. Egyik sincs. Nem baaaaaaaj, kalapács helyett ott a betonkeményre gyúrt izomzatom, no para. Csavarhúzó helyett meg a hűséges (kicsit vad) konyhakésem.

Akadály nem létezik a szótáramban, mindent megoldok! Nem, ezek a lukak nem stimmelnek. Se lukérzék, se luk. 

Luk hiányában pedig úgy döntöttem, hogy nem is kell az az ágy, minek ez a flanc, elalszunk mi kettecskén úgy egyetemista koráig, aztán majd szépen összeszereli magának ezt a k@cs@g ágyat :DD