Kezdeném az előző edzés utóhatásával…

Megvan az az érzés, mikor beülsz a kocsiba, beraksz valami ütős néger rappet, bólogatsz, és elhiszed, hogy kemény vagy? 

Én ilyen bivalynak éreztem magam, mikor kijöttem az edzőteremből. Lenyomtam – főleg túléltem – az első edzést, nagyon kemény vagyok. 

Ez az érzés pont addig tartott, míg kinyomtam a kuplungot.
Éreztem: ebbű baj lesz!

Lett is… Sokat forgolódtam egész éjszaka, és minden egyes mozdulatnál választékosan káromkodtam.

Másnap igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy minden oké, jól vagyok, de mint kiderült, ezt csak a fejemben sikerült elérnem 🙂

A suliban a diákok is furcsán néztek rám, de nem merték szóvá tenni az okát, csak úgy óvatosan megkérdezték, jól vagyok-e.

Délután egy barátommal elmentünk ebédelni, majd kitaláltuk, hogy átmegyünk a kb 200 méterre lévő játékboltba. 

Gábor: Menjünk át kocsival?

Én: Miért mennénk, nincs messze.

Gábor: Oké… Csak olyan furán mész…

Ez volt az a pont, mikor rájöttem, hogy minden igyekezetem ellenére is pont úgy megyek egész nap, mint aki összefosta magát.

Ez volt 2 napig. 

Ma volt a 2. edzés. 

Felejtsetek el minden jót, amit Zsombiról mondtam. Ma megmondtam neki, hogy egy szadista és utálom. Szerintem nem vette komolyan, mert csak nevetett…

A bemelegítés után TRX-es guggolás volt, majd kitörések, falnál ülős-megtartós, bordásfalon balettozós (vádli), hátazás, és LEVEZETÉSKÉNT 20 perc hegymenet gyorssétában.

Ez a pasi komolyan mondom, hogy meg akar ölni. És még élvezi is. Nincs kegyelem. Hiába sírok, könyörgök és rimánkodok, nem hatja meg semmi sem. 

Ennek az egésznek 2 végkimenetele lehet. 

Vagy feldobom a pacskert az egyik edzés közben, de komolyan, ott esek össze és kész vége.

Vagy tényleg olyan testem lesz, mint az atom. De senki nem mondta, hogy olyan nehéz olyat elérni…

VAGY! Eljárok titokban MMA-zni és jól megverem Zsombit…:D

2019. március 15.