Az elmúlt edzések olyan durvák voltak, hogy még képet is elfelejtettem csinálni. Na nem mintha ez olyan hatalmas veszteség lenne az emberiség számára….:D

Van egy gyanúm, hogy Zsombi elolvasta az utóbbi bejegyzéseket. Valahogy így képzelem el:

Elkezdi olvasni: 
“A testem teljesen kezdi megszokni az edzést. Azt nem mondom, hogy nem szenvedek közben, de az izomlázak egyre gyengébbek, vagy egyáltalán nincsenek. Elmaradnak már a jó kis “furcsa menések”, sírógörcsös vádlifájások, meg ilyesmik…”

Mindeközben Zsombi fejében: Igen? FOGD MEG A SÖRÖM!

Nos, ennek köszönhetően 2 napja megint furán megyek, és alig bírok leülni:D Két napig nem tudtam nevetni a hasamban lévő izomláz miatt, aztán most 2 napja leülni is alig bírok, gyanítom, hogy holnaptól már fogat mosni se fogok tudni csak vinnyogva, ugyanis ma felsőtest-kar napot tartottunk.

A táplálkozás, mint tudjuk, nagyon fontos. Az utóbbi időben kicsit elkanászodtam ilyen téren, és akkor nagyon finoman fogalmaztam 😀

Ahhoz, hogy tényleg legyen értelme a szenvedésemnek, tisztán és helyesen kell táplálkoznom. Ha somlóit, hamburgert, pizzát, péksütiket és hasonlókat eszem miközben keményen edzem, az pont olyan, mintha a kutya odasz@rna a frissen felmosott padlóra. Így belevágtam a szigorú és durva diétába. Egyelőre ott tartok, hogy nehezemre esik ennyit megenni. Egy napi adag annyi, mint amennyit én 1 hét alatt szoktam enni. Ezekért az izmokért nagyon meg kell küzdeni..

Ildivel egyre nehezebben viseljük a kínzást, de egyre inkább olyanok vagyunk, mint a gyerekek:D  Megbeszéltük, hogy kivágjuk az összes oszlopot a kondiban (Zsombi minden nap ott guggoltat minket egyre hosszabb ideig:D). Zsombi megparancsolta, hogy igyunk meg 5 liter vizet egy nap. Ma megbeszéltük Ildivel, hogy ultimátumot adunk Zsombinak. Vagy nem iszunk, vagy iszunk, de nem fogunk neki ugrálni a hülye dobozain. Vagy, iszunk és ugrálunk, de akkor lehányjuk:D 

Ilyenek a nők… hisztizünk, ultimátumot adunk, zsarolunk, szépen nézve könyörgünk, ha minden kötél szakad, sírunk 😀