POPSINAAAAAP:))))

Imádom a popsinapokat, mert mindig eggyel közelebb kerülök a célhoz.

A testem teljesen kezdi megszokni az edzést. Azt nem mondom, hogy nem szenvedek közben, de az izomlázak egyre gyengébbek, vagy egyáltalán nincsenek. Elmaradnak már a jó kis “furcsa menések”, sírógörcsös vádlifájások, meg ilyesmik…

Ma 1 egész kerek óra, csak a kerekedő popóra. Rájöttem hogy érzem magam minden edzésen. Úgy, mint Rocky Balboa, amikor félholtra vert vérző fejjel a világát nem tudja a ringben, de az edző üvölt kintről, hogy gyerünk, állj fel, üssed, nyomjad, csináld!!!

Zsombi pont ilyen. Nyilván hozzátartozik, hogy nagyon komoly sportolói múlttal/jelennel rendelkezik, nem csak az iskolapadból esett ki személyi edzőként. 

Néhány párbeszéd, tőlünk:

“Zsombi, ez nagyon fáj!!!”” Neeee, juj, komoly?……. CSINÁLD!”

“Zsombi baszki, annyi súlyt raktál rám, amennyi kiló vagyok, meghalok, szétroppan a csípőcsontom, beszakad a méhem, nemáááááááááár!!!!!!!””Nem érdekel. CSINÁLD!”
“Zsombi, nézed azt a szaros órát???????””Ne magyarázz. CSINÁLD!!”

“Zsombi, lesz@rom az egészet, nem kell kerek segg, jó ez így ahogy van, ez van, kész, így marad…”
“CSINÁÁÁÁLD MÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”
Szóval így megy ez az alakulás….:DD

április 16.