Igazán nagy elszántság kell ahhoz, hogy az ember vasárnap is lemenjen edzeni…

Reggel korán felkelni, mert ugye egy Anyának hétvégén sincs hétvége:D, majd kihagyni az Anyukám által főzött isteni vasárnapi többfogásos ebédet, helyette elvinni még a gyereket autózni, fagyizni, csavarogni, levegőzni, és késő délután, még az esti fürdetés/fektetés/másnapi készülődés előtt lemenni 1.5 órát edzeni…. ehhez akarat, erő és kitartás kell.

Még mindig nem érzem az eredményt, de bízom benne, hogy pár hónap múlva hálás leszek ezért magamnak. És természetesen Zsombinak, aki egy jól sikerült hétvége után, nem a legfittebb állapotban ott volt, és várt rám.
Akivel ezt az egészet végigcsinálom.

2019. március 24.